Hermann - eau de parfum

Ez az illat a 19. századi Lagarde et Michard és a sötét romantika örököse.... többet látni

Ez az illat a 19. századi Lagarde et Michard és a sötét romantika örököse. Victor Hugo verse ihlette. Gótikus és örök csábítás. Hogy húsból és márványból valónak érezzük magunkat, mint egy síremlék alakja, aki évszázadokon át sokat szenvedett. Se több, se kevesebb.

'Az éj sötét volt és az erdo mély-homályos.
Hermann mellettem járt, mint árnyék, oly talányos.
Lovunk vágtatott. Isten óvjon minket!
A felhok az égen márványtömbök voltak.
A csillagok az ágak közt úgy szálldostak,
Mint tuzmadarak raja, ha röppen.

Megbánás tölt el. A szenvedés megtört,
Hermann mély lelke reménytelen és gyötört.
Megbánás tölt el. Ó, szerelmeim, aludjatok!
S míg átvágtunk e zöld magányon,
Hermann így szólt: 'A nyitott sírokon jár az álmom';
S én feleltem: 'Én a lezárt sírokra gondolok.'

O elore néz: én hátra tekintek,
Lovaink a tisztáson át vágtatva visznek;
A szél távoli harangszót hozott; s o mondta:
'Azokra gondolok, kiket az élet sújt,
Kik vannak, kik élnek. — Én, feleltem,
Azokra gondolok, kik nincsenek már itt!'

A források daloltak. Mit mondtak a források?
A tölgyek suttogtak. Mit suttogtak a tölgyek?
A bokrok sugdolóztak, mint régi barátok.
Hermann így szólt: 'Az élok sosem pihennek.
E percben szemek sírnak, más szemek virrasztanak.'
S én feleltem: 'Sajnos! mások már elaludtak!'

Hermann folytatta: 'A szerencsétlenség maga az élet.
A holtak nem szenvednek már. Boldogok! Irigylem
Sírjukat, hol fu no, s az erdo lombja hull.
Mert az éj simogatja oket szelíd lángjaival;
Mert a sugárzó ég minden lelket megnyugtat
Minden sírban egyszerre!'

S én mondtam neki: 'Hallgass! Tiszteld a sötét titkot!
A holtak lábunk alatt fekszenek a földben.
A holtak a szívek, melyek egykor szerettek
O a te elhunyt angyalod! apád és anyád!
Ne szomorítsuk oket keseru iróniával.
Mint egy álmon át, úgy hallják hangunkat.'
- Victor Hugo Kevesebbet mutasson