The Afternoon of a Faun - eau de parfum 100 ml

Álmot szerettem?

A költészetnek, a táncnak, a festészetnek, a zenének és... többet látni

Álmot szerettem?

A költészetnek, a táncnak, a festészetnek, a zenének és Jacques Damase-nak szentelve. Ez az illat Jacques Damase és Justin Vivian Bond együttmuködésével született, hogy megünnepelje az Orosz Balett párizsi centenáriumát (1912–2012). Egy üvegbe zárt szinesztézia, ahol Stéphane Mallarmé, a költok fejedelmének lírája, Vaslav Nijinski, a botrányos zseni és ugró bolond tánca, Leon Bakst festészete és Claude Debussy zenéje találkozik. Mindannyian élnek itt, az esztétikai és örök mufajok keveredésében.

Íme a Faun. Láttam a Faunt. A nímfák levetkoztetik a Nímfát a fürdohöz. Dombján a Faun érdeklodve figyel. Elvegyül a szuzi seregben. A Faun és a Nímfa egyedül maradnak, szemtol szemben. Köztük vibrál a hoség. Egymást méregetik. A vad szépség és a bájos fenevad összeméri erejét. Az ifjú Faun újra érzi állati erejének büszkeségét. Egy sál, az o sálja, ott marad a fuben. Ez a zsákmánya. Magához szorítja, beleszagol, magával viszi és belefeledkezik. 'Pár, isten veled. Megyek, hogy lássam az árnyékot, amivé váltál.' Jean Cocteau, Comœdia, 1912. május 28.

A Faun: 'E nímfákat örökké tenni vágyom. Oly tiszta, könnyu testszínük, hogy a levegoben lebeg, suru álmoktól kábultan. Álmot szerettem? Kétségem, az osi éj tömege, sok finom ágban végzodik, melyek valódi erdoként bizonyítják, jaj, hogy egyedül kínáltam fel magamnak diadalul a rózsák eszményi bunét. Gondolkodjunk...' Stéphane Mallarmé: Egy faun délutánja, 1876.

'A Faun én vagyok.'

'Haszontalan emberként akarok élni' – Vaslav Nijinski Kevesebbet mutasson